A százhalombattai terepszemle eredménye, az Erőműben tapasztalt szeretetteljes fogadtatás és az előfelvételi javaslat olyan érzést keltett bennünk, hogy jó úton járunk. Olyan ajtón kopogtattunk, ahol szinte ránk vártak és ez a fogadtatás első perceitől kezdve nyilvánvaló volt. Március elseje, munkába állásom tervezett napja csütörtökre esett. A felmondási idő 1 hónap volt, tehát volt egy hetem a felmondásra.

Másnap nem is nagyon kellett törnöm a fejemet, miképpen jelentsem be szándékomat. Az történt ugyanis, hogy az egyik főtiszt olyan magánjellegű feladatra kért meg, amelyet ugyan elvégeztem neki, de a kezdetben hangoztatott igénytelensége a munka minősége iránt egyre magasabb lett. és ez a feladat többszöri, ismételt elvégzésével járt. Mai eszemmel azt mondanám csicskáztatott, miközben a saját titkárnője a körmét lakkozta unalmában, ő pedig nekem nem volt feljebbvalóm, csak a kisebbik főnökömnek. Tehát ebben a helyzetben, a szerencse úgy hozta, hogy nem is nagyon kellett a felmondásom indoklásán gondolkodnom, mert ez a megalázó helyzet ezt szinte kikényszerítette. Mulatságos volt a helyzet, mert K.L. főhadnagy et., akinek az őrnagy et. előljárója volt, mindent elkövetett a parancs megtagadásából adódó helyzet megnyugtató rendezésére, miközben mindkettőnk parancsnoka K.S. alezredes et. (akinek mellérendelt tiszttársa volt az őrgy. et.), ezt a helyzetet csak nagyon nehezen tudta a komolyság látszatának megőrzésével kezelni. Így még aznap beadtam a felmondásomat február 28-i dátummal, amit el is fogadtak. A leszámolás napján behívatott az alakulat elhárító tisztje is, és részletesen beszámoltatott az esetről. Később tudtam meg a volt kollégáktól, hogy az őrnagy elvtársat az állománytábla módosításával áthelyezték valahová. A Honvédségtől való elválásom így a vártnál is könnyebb, zökkenőmentesebb volt. Ismét egy olyan esemény, amely megerősített bennünket abban, jó útra léptünk.

Március elsején, csütörtökön reggel munkakönyvvel és MIL lappal jelentkeztem a Személyzeti Osztályon Márton Imrénél. Leültetett és azt mondta: Ugyan a "C" részen Mülbacher és Borbély elvtársak írták alá a felvételi javaslatomat, de ő úgy gondolja, nem hozzájuk fog irányítani felvételre, hanem az "F" részre, ahová érzése szerint hamarosan amúgy is átkerülnék. Így zökkenőmentesebb lesz a betanulásom, mivel nem kell megtanulnom a régit, ami csak zavart okozna az új berendezésekkel való megismerkedésem során. Azért is tudja ezt az átirányítást megtenni, mert az "F" részre eddig csak az erőműves tapasztalattal rendelkező régi munkatársak kerültek kiválogatásra. Ők már januártól tanulják az anyagot és ismerkednek a berendezéssel építés közben a helyszínen. A vállalat vezetése március elsejével nyitotta meg az új munkaerők felvételét a most épülő "F" üzembe. Így én abban a szerencsében részesültem, hogy az elsők közt lehettem az "utcáról jöttek" kategóriában.  Aznap még Kern József és Cseresznye Gábor érkezett. Így aztán Kolozár Györgynél kellett jelentkeznem felvételre. A stáb Mészár Sándor, Ábrahám Lajos, Varga Attila, Németh Antal és Ábrahámné Babi volt. 

A Személyzeti Osztályon még a párt és KISZ tagságról kérdeztek. KISZ tag voltam, de tekintettel bejárói státuszomra kértem, hadd maradjak a régi alapszervezetemnél, ahol sok jó rendezvény volt és szívesen jártam oda. Abban maradtunk, ha leköltözöm, akkor igazolok át az itteni alapszervezethez. Ebben maradtunk, majd megkaptam a séta-papírt és sétáltam vele. 

Az orvosi vizsgálat volt a legjobb. Darázs doktor már nem volt bent, ezért az asszisztens, Oláh Györgyné megkérdezte voltam-e katona és van-e jogosítványom? Mivel mindkettőre igent válaszoltam, ezért aláírta a felvételi lapomat. A raktárban megkaptam a DHV 1124 számú bilétát ami belépőként és vállalati igazolványként szolgált, munkaruhát, sisakot, és zseblámpát. Az osztály irodán kaptam tollat, ceruzát, egy spirál füzetet és az ERŐTERV Közlemények Különszámának egy példányát, ami a 215 MW-os blokkokból épülő "F" rész bemutatásáról szólt. Németh Antal főművezető lekísért a 120 kV-os szabadtér külső területén lévő, volt VERTESZ  barakkba, ahol az első blokk személyzetéül kiválasztott, tapasztalt kollégáknak bemutatott. Révész Kálmán, Joó Imre, Kollár József, Bonyhádi József, Szeder István, Koren Mihály, Lyahov Miklós, Heiter János, Hidas Pali, Mészáros István, Lieber Gyuri bácsi nevére emlékszem a kezdő csapatból. Műszakvezetők voltak: Kirner Zoltán, Kolter Gyula, Darufalvi Miklós és később jött Rakovics Mihály.

Itt volt az ideiglenes helyünk a betanulás idején

 Aznap már nem volt több előadás, így kimentünk a területre, megnézni az épülő erőművet, a 8-as blokkot. A készültségi állapootról egy 1972-ben készült felvétel árulkodik.

 A műszakos busz délután háromra volt a Kosztolányi Dezső téri végállomáson. Az első munkanapomon túl voltam az erőműben.